Amivel foglalkozunk
A rendelés mögött álló hosszú szakmai tapasztalat és a kiváló kórházi háttér lehetővé teszi, hogy működésünk az urológia legfontosabb területeit felölelje.


Tehát, amivel foglalkozunk:




Heredaganat (tu. testis)
Az urológiai rosszindulatú elváltozások között aránya mintegy 5 %, előfordulása kifejezetten a fiatal felnőtt korban, 15-40 év között a leggyakoribb, bár ismeretes időskori típusa is. Alapvető fontosságú a korai felismerés, ami a rendszeres önvizsgálat, a herék tapintása által lehetséges. A herében tapintható bármilyen elváltozás, tömött terület esetén azonnali urológiai vizsgálat (ultrahang, ill. a vérből ún. tumormarkerek kimutatása) javasolt. A here daganat különböző formáinak kezelése nemzetközileg kidolgozott protokollok szerint történik, igen jó hatásfokkal. Napjainkban a korai stádiumban felismert elváltozások gyógyulási aránya kombinált kezeléssel a 90%-ot is meghaladja.

Herevisszértágulat (varicokele)
Anatómiai okokból főképpen baloldalon jelentkező elváltozás, melynek oka a here és a mellékhere vénás kötegének tágulata. Következménye a here keringésének romlása, ami nemcsak szubjektíve okoz panaszokat, de hátrányosan befolyásolja a spermiumtermelést is. Műtéti megoldása akár helyi érzéstelenítésben is elvégezhető.

Herevízsérv  (hydrokele)
A hereburkok között normálisan meglévő savós jellegű folyadék kóros felszaporodása (mennyisége akár több deciliter is lehet!). A kiváltó ok legtöbbször tompa sérülés vagy gyulladás. Ha az elváltozás mérete, vagy a feszülés zavaró, helyi érzéstelenítésben elvégezhető műtét ajánlható.




Hólyaghurut (akut és krónikus):
Az anatómiai helyzet miatt a nőket gyakrabban érinti, hiszen egyrészt a hüvelyben esetleg előforduló gyulladás könnyen eléri a közelben lévő húgycsőnyílást, másrészt a szintén nem túl távol fekvő végbélnyílásból is eljuthatnak baktériumok a húgyutakhoz. Ha mindemellett arra gondolunk, hogy a nők húgycsöve mennyivel rövidebb a férfiakénál, illetve, hogy a hormonális változások által érintett nyálkahártya fogékonyabb a fertőzésekre a kisebb ellenállóképesség miatt, nem csodálkozunk rajta, hogy a legtöbb nő találkozik életében ezzel a betegséggel. A hólyaghurut azonban nemcsak felszálló fertőzésként jelentkezhet, hanem a felső húgyutak fertőzésének következménye is lehet,de jöhet kórokozó a kismedencei nyirokutakon át is a hólyagba. A hólyaghurutnak, mint a legtöbb gyulladásos betegségnek megkülönböztetjük akut és krónikus formáját.
Az akut hólyaghurut hirtelen kezdődik és igen rossz közérzettel, betegségérzéssel jár. Sűrű fájdalmas vizelés, a vizeletben fehérvérsejtek (gennysejtek) majd vörösvértestek, később a vizelet szemmel láthatóan véressé válhat. A szinte folyamatos vizelési inger alhasi, a vese irányába sugárzó fájdalommal, borzongással jár. Szerencsére az akut hólyaghurut antibiotikumra jól reagál, kezelésében a pihenés, bő folyadékfogyasztás szintén fontos. Amennyiben visszatérő jellegű, keresni kell az okát
A krónikus formát immunhiányos állapot, nőkben a menopauza utáni hormonhiány, korábbi kismedencei sugárkezelés, a hólyagban kialakult daganat, férfiakban a prosztata-megnagyobbodás miatti ürülési zavar okozhatja.
A krónikus hólyaghurut speciális változata az ún. intersticiális forma, ahol a gyulladás már nem a nyálkahártya szintjén felületesen, hanem a mélyebb szöveti rétegekben zajlik, s ez a hosszú évekig húzódó folyamatnál zsugorhólyag kialakulásához vezet. Szerencsére ma már erről is többet tudunk, s van lehetőség a folyamat megfékezésére. A krónikus hólyaghurut részletes urológiai kivizsgálást igényel a megfelelő kezelés kiválasztása céljából.

Húgyhólyagdaganat (tu.vesicae urinariae )
100 lakosra 20 húgyhólyag-daganatos megbetegedés jut, leggyakoribb a 6.-7. évtizedben, bár egyre korábbi életkorban is találkozunk vele.
Rizikófaktornak tekintendő mindenekelőtt a dohányzás, vegyi anyagokkal (festékek, hígítók, permetezőszerek, kátrány stb.) történő rendszeres érintkezés.
Megkülönböztethető a betegség az ún. felületes és az invazív formája.
Az előbbiek csak a nyálkahártyát érintik, utóbbiak a húgyhólyag izomzatát is elérik. Ez azért kulcsfontosságú, mert az izomrétegben helyezkednek el a vér,- és nyirokerek, és a daganatsejtek ide bekerülve távolabbra is eljuthatnak.
Mindkét típusnál első lépés a daganat húgycsövön keresztüli reszekciója, amit a felületes formánál a helyi kemoterápia egészít ki. Ha a folyamat invaziv, tehát az izomréteget is eléri, további terjedése is várható, így , ha távolabbi áttét még nincs, a legbiztosabb megoldás a húgyhólyag eltávolítása. Ilyen esetekben külön feladat a termelődő vizelet útjának biztosítása.
A húgyhólyagdaganat sokszor alattomosan, fájdalom nélkül jelentkezik, első jele a gyakori vizelési inger illetve a véres vizelet lehet. A véres vizelet azon urológiai  tünetek  közé tartozik,melynek pontos tisztázása alapvető fontosságú.
A dohányosoknál illetve vegyszerekkel (festékek, permetezőszer, kőolaj stb.) rendszeresen érintkezőknél ezt különösen komolyan kell venni, a korai felismerés és a kezelés elkezdése életmentő lehet.


Leggyakrabban alsó húgyúti panaszokkal, vizelési  problémákkal küzdő idősebb férfiaknál látjuk, de kialakulhat a hólyag beidegzési zavara okozta ürülési nehézség, bénulás miatti állandó, mozdulatlan fekvés, tartós katéter viselés mellett is. Ritkábban a felső húgyutakból a hólyagba jutó, ürülőben lévő kőről van szó, ami spontán el is távozhat, de ha nem, a kő a hólyagban rövidesen növekedni kezd. Előfordulhat, hogy a vizeléskor a hólyagból a húgycsőbe bejutó kő ott elakad és akár a vizelet teljes elakadását is okozhatja.
A hólyagkő mellett a vizelet szinte mindig fertőzött.
A hólyagkövek nagyrészt endoszkóposan zúzhatók, a nagyon nagyok azonban gyorsabban és kíméletesebben eltávolíthatók nyílt műtéttel. Fontos, hogy a hólyagkő kialakulásának okát (prosztata megnagyobbodás, húgycsőszűkület stb.) szintén megoldjuk.



HÚGYCSŐ

Húgycsőgyulladás (urethritis)
Ismeretes akut illetve krónikus formája.
Az húgycsőgyulladás hátterében leggyakrabban nemi úton terjedő kórokozó vagy kórokozók állnak, leggyakrabban kevert fertőzésről van szó, amit a gyógyszeres kezelés megválasztásánál figyelembe kell vennünk.
Húgycsőfolyás főleg a férfiakra jellemző, de a vizelés fájdalmassága, égő érzés mindkét nemnél jelen van. Fontos a kórokozó azonosítása laboratóriumi úton.
Esetenként eszközös beavatkozás vagy katéter viselés mellett alakul ki súlyosabb húgycsőgyulladás.
A krónikus forma ritkábban nem jól kezelt akut húgycsőhurutból marad vissza, legtöbbször azonban a krónikus prosztatagyulladás kísérőjeként találkozunk vele. A megfelelő antibiotikus kezelés ellenére sem szűnő, vagy visszatérő húgycsőgyulladás hátterében Keresnünk kell a fenntartó anatómiai okot.

Húgycsőnyílás szűkülete (stenosis meati)
Ritkábban veleszületett elváltozásról van szó, ilyenkor gyakran nyílik rendellenes helyen a húgycső. Leggyakrabban a katéterezés, eszközös vizsgálat következménye. A beteg a vizeletsugár látványos lecsökkenését észleli elhúzódó vizeléssel. Rövid, helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozással megoldható.

Húgycsőszűkület (strictura urethrae)
Igen ritkán veleszületett, leggyakrabban sérülés, gyulladás vagy esetleg valamilyen orvosi beavatkozás következménye. Vizelési panaszokat, visszatérő gyulladásokat okozhat. Teendőnk az elváltozás helyének és kiterjedésének pontos meghatározása majd a műtéti megoldás. Ez napjainkban leggyakrabban endoszkópos úton is lehetséges.



MELLÉKHERE

Mellékhere gyulladás (epididymitis)
 Megkülönböztethető akut és krónikus formája.
Az akut mellékhere gyulladás létrejöhet húgycsövön keresztüli fertőzés (pl. ne- mi kapcsolat, urológiai beavatkozás) útján, de eljuthatnak a kórokozók a véráramon vagy a nyirokutakon át is a mellékherébe.
Aránylag gyorsan kialakuló heves tünetek, a duzzanat, bőrpír, igen erős fájdalom jellemzi. Azonnal megkezdett kombinált, elhúzódó antibiotikus kezelés, polcolás, jegelés mellett van csak esélyünk a műtét elkerülésére.
A krónikus mellékhere gyulladás a nem tökéletesen meggyógyult vagy a visszatérően kialakuló akut mellékhere gyulladás következménye. Ilyen esetekben a fájdalom illetve az egyéb gyulladásos tünetek nem annyira intenzívek, de szinte állandósulnak a mellékherére lokalizálódó, változó erősségű panaszok.
A kórokozó a prosztatamasszázs utáni vizeletből illetve az ondóból kitenyészthető és ilyenkor célzottan elhúzódó kombinált antibiotikus kezelés szükséges. Amennyiben ezzel a panaszmentesség nem elérhető, mérlegelni kell a mellékhere eltávolítását.




Condyloma acuminatum
Leggyakrabban a Human Papilloma Virus (HPV) 6. és 11. típusa okozza, ez utóbbi szerepet játszik a méhnyakrák kialakulásában is. 
A fertőzés nemi úton terjed, a lappangási idő néhány héttől néhány hónapig húzódhat. A növedékek jellegzetesek, gyakran összefolyó jellegűek, laboratóriumi igazolása a genetikai anyag  (DNS) kimutatásával történik.
Kezelésében az ecsetelés, az elektrokaguláció, a LASER és a kimetszés egyaránt használatos.

A fityma ill. a makk gyulladása (balanitis, balanoposthitis)
Kórokozótól és eredettől függően sokféle megjelenése van. Lehet kezdődő diabetes első tünete, takarhat rákmegelőző állapotot. Az esetek többségében azonban fertőtlenítő oldattal, antibiotikus, gombaellenes és gyulladáscsökkentő kenőcsökkel gyógyítható. Szükség lehet circumcisio elvégzésére.

Fitymaszűkület (phimosis)
A fityma nyílásán a makk nem fér át, így a fityma nem húzható hátra. Kisgyermekkorban ez még normális, de ha felnőttkorra megmarad, zavarja a tisztálkodást, a szexuális életet és sokszor a vizelést is.
Fontos tudnunk, hogy a felnőttkorban hirtelen kialakuló fitymaszűkület a cukorbetegség első jele lehet! A fitymaszűkület helyi érzéstelenítésben is végezhető műtéttel korrigálható


Az urológiai rosszindulatú elváltozások között aránya mintegy 2-5%, főképp az idős kor betegsége. Kialakulásában szerepet játszhat a fitymaszűkület okozta krónikus gyulladás, illetve a Humán Papilloma Virus ( HPV ) egyes típusai  (6,18,33) szintén kockázati tényezőnek tekinthetők. A tumor gyanús elváltozások esetén alapvető fontosságú a mintavétel majd a szövettani eredménynek megfelelő kezelés terv felállítása.

Induratio penis plastica (IPP), Peyronie- betegség
A barlangos test erős kötőszövetes tokjának ismeretlen eredetű, helyi, körülirt megvastagodása, akár meszesedése. Eleinte a merevedéskor jelentkező feszülő érzés, esetleg fájdalom hívja fel rá a figyelmet, majd később az elváltozás a hímvessző elkanyarodását okozza erekció során. A görbület olyan nagyfokú lehet, hogy akár a közösülés lehetetlenné is válhat.
Többféle gyógyszeres kezelés használatos, ha az elváltozás több mint egy éve fennáll és kiterjedés szempontjából megállapodott, műtét is végezhető.

Rövid fék (frenulum breve)
Aránylag gyakori jelenség, a fitymát elől a makkhoz rögzítő kis bőrredő rövidebb az ideálisnál és merevedés esetén fájdalmat okozhat, illetve be is repedhet, ami heves vérzést, kellemetlenséget okoz. Helyi érzéstelenítésben rövid beavatkozással korrigálható.





A 60 év feletti férfiak mintegy 30-40 % -a észlel különböző intenzitású alsó húgyúti panaszokat, melyek hátterében jórészt a prosztata jóindulatú megnagyobbodása áll. Az okozott tüneteket szokás obstruktív (a prosztata tömegének növekedése által okozott mechanikus elzáródással magyarázható) illetve irritativ (a simaizom elemek tónusának fokozódása által kiváltott ingerlő jellegű) csoportba osztani.

Obstruktív tünetek: Nehezen induló, akadozó, vékony sugarú vizelés, később akár vizeletelakadás.

Irritatív tünetek: Hirtelen fellépő, parancsoló jellegű vizelési ingerek, melyek esetén a vizelet nem tartható vissza, a vizelést követően a hólyagkiürítés érzésének hiánya.

A fenti panaszok esetén urológiai kivizsgálás, állapotfelmérés, gyógyszeres vagy műtéti kezelés szükséges
A legmegfelelőbb kezelési mód kiválasztásában igen nagy segítséget jelent egyrészt az ún. uroflowmeter, egy olyan készülék, mely megmutatja, hogy másodpercenként hány ml a maximálisan ürített vizeletmennyiség.
Ha az érték 10ml / sec alatt van, komoly vizeletürítési probléma van.
10-15ml/sec közepes súlyosságú bajt jelez, míg 15 ml/sec felett már elfogadható, az igazán kívánatos a 20-25ml/ sec érték.

A másik nagy segítség a vizelés utáni ultrahangvizsgálat, az esetleges visszamaradó vizelet pontos megmérése.
Nagyon fontos tudnunk, hogy a beteg hogyan éli meg panaszait, ebben segít  a nemzetközileg elfogadott, a beteg által kitöltendő pontozott kérdőív az ún. International Prostate Symptom Score (IPSS). Hozzá csatlakozik egy, az életminőségre vonatkozó kérdéssor. Ennek kitöltése segít  a betegnek is szembenézni a vizelési problémáival.
Általánosan elfogadott, hogy 0-7 pont között enyhe, 8-19 pont esetén közepes, 20-35 pont között súlyos panaszokról van szó, utóbbiaknál már feltétlenül műtét javasolható.


Prosztatadaganat (carcinoma prostatae)
A férfiak leggyakoribb rosszindulatú daganatai közé tartozik a fejlett ipari országokban. A boncolási adatok szerint 50 év feletti férfiak 30%-ában már kimutathatóan jelen van. Mivel lassan növő daganatról van szó, lehetőség van a korai stádiumban való felismerésre, amikor a betegség sem helyileg nem haladta meg a szervhatárt, sem távoli áttétet nem képezhetett. Végleges gyógyulás ugyanis csak ilyen esetben biztosítható. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az egyetlen lehetséges út, a még panaszmentes, 50 év feletti férfilakosság rendszeres urológiai vizsgálata. Amikor a prosztatadaganat a 70 év körüli korosztályban panaszt okoz, általában a végleges gyógyulást biztosító megoldások már nem jöhetnek szóba.
Az USA-ban a PSA (Prosztata Specifikus Antigén) több mint 10 éves intenzív diagnosztikai alkalmazásának eredményeként (a beteg számára egyszerű vérvételt jelent) az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat a prosztatarák halálozása, vagyis a korai felismeréssel nő a betegek esélye a gyógyulásra.

A prosztatagyulladásos betegségei még napjainkban is komoly kihívást jelentenek az urológia számára. Az akut gyulladás a kombinált antibiotikus kezelésre jól reagál,  így megfelelően választott gyógyszerek és helyesen irányított kezelés mellett komoly remény van a teljes gyógyulásra. A krónikus formája rendkívül nagy türelmet igényelnek orvostól és betegtől egyaránt.   A krónikus prosztatagyulladás igen intenzív kutatás tárgyát képezi, egyre több részletet tudunk meg róla, amit az is mutat, hogy az Egyesült Államokban a National Institute of Health (NIH) a krónikus formának már  több típusát tartja számon, ami  befolyásolja a kezelésben választandó eszközöket.

A PROSZTATITISZ  FELOSZTÁSA  A  NIH SZERINT:

I. Akut bakterialis prosztatitisz A prosztata heveny fertőzése
II. Idült bakterialis prosztatitisz Idült prosztatagyulladás / Krónikus húgyuti fertőzés
III. Krónikus abakteriális prostatitisz ill.idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Változó vizelési és szexualis panaszok,különböző kismedencei fájdalmak.
III/a. Gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Nagymennyiségü fvs. (gennysejt) az ondóban ill. a 3.pohárban
III/b. Nem gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes Nem jelentős számú fvs.az ondóban ill.a 3.pohárban
IV. Tünetmentes gyulladásos prosztatitisz Panasz nincs, sok fvs. az ondóban, a 3.pohárban illetve a prosztatából vett szövettani mintában.

A prosztatitisz krónikus formáiban hosszantartó gyógyszerszedésre, többszöri kontrollra van szükség és még ennek ellenére is időnként visszatérő, kiújuló panaszokra lehet számítani.



SZEXUALIS ZAVAROK

Férfi klimax (aging male sy.)
Az idősödő férfiaknál a változás kora, a klimax, időben sokkal jobban elhúzódik mint a nőknél,a tünetek részben általános jellegűek és a közérzetet érintőek, de különösen jelentős és riasztó élmény a szexuális élettel kapcsolatos negatív tünetek észlelése.
Csökkenhet a nemi vágy, kevésbé intenzív az orgazmus, a merevedés nehezen jön létre, rövid ideig tart, esetleg nem is tökéletes, csökken az ondó mennyisége.
Mindez kedélyállapot-romláshoz, állandó önmegfigyeléshez, depresszióhoz vezethet.
Ma már ennek a bonyolult, összetett folyamatnak a részletei ismertek, rendelkezésre állnak azok a gyógyszerek, melyek segítenek ezt a nem könnyű időszakot minél zökkenőmentesebben átvészelni. A legfontosabb, hogy merni kell a szakembert felkeresni és a panaszokról beszélni.

Korai magömlés (ejaculatio praecox)
A korai magömlés a férfi szexuális zavarok közül a leggyakoribb, az átfogó, világméretű statisztikák szerint a 18-59 éves korosztály 1/3-át érinti. Ennek ellenére mostanáig sokkal kevesebb figyelmet kapott mint a merevedési zavar, talán azért mert hosszú időn át ún. tanult viselkedésmintának tekintették és pszichoszexuális terápiával igyekeztek gyógyítani. Ma sem vitatható,hogy okai között bizonyos mértékben a személyiségek közötti ( ún.interperszonális) feszültség talaján kialakuló és fennmaradó, később rögzülő hibás tanult minta is szerepet játszhat. A tudomány azonban a problémát egyre inkább a központi és/vagy perifériás idegrendszer ejaculatióért felelős mechanizmusának zavaraként kezeli, és a hangsúly a mai szemlélet szerint a gyógyszeres kezelésre kerül. Mint minden esetben itt is szükséges egy előzetes átfogó általános és urológiai kivizsgálás a probléma eredetének tisztázására. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a jelenséggel látszólag semmilyen kapcsolatban nem álló, akár belgyógyászati betegségek, mint például a pajzsmirigy működési zavara is meghúzódhat a háttérben, illetve az urológiai megbetegedések közül a krónikus prosztatagyulladáshoz az esetek mintegy 2/3-ában társul korai megömlés.

A gyógyszeres kezelésnek három fő iránya van.
  1. helyi érzéstelenítők
  2. antidepresszánsok és származékai
  3. PDE-5 enzim gátlók
1. A helyi érzéstelenítők a periférián avatkoznak be és a makk idegvégződéseinek érzékenységét csökkentve megnyújtják a magömlésig eltelt időt. Leghatásosabbak a lidocain és prilocain tartalmú kenőcsök, jelenleg egy többek közt ezeket is tartalmazó, többszörös hatóanyagú spray van már a klinikai kipróbálás stádiumában, mellyel ígéretes eredményeket értek el.
2. Az antidepresszánsok és származékaik értelemszerűen a központi idegrendszerben hatnak. Az ejakuláció idegi hátterének működésében, az ingerület-átvitelben. kulcsszerepet játszanak bizonyos neurotranszmitterek mint norepinephrine, gamma-amino-vajsav, nitrogénmonoxid (NO) és a serotonin. Az utóbbiak agyi anyagcseréjének befolyásolása útján működő gyógyszerek (selective serotonine reuptake inhibitors - SSRIs) közel két évtizede a depressszió kezelésében használatosak. Mintegy "mellékhatásként" közösülés során megnyújtják az ejaculatióig eltelt időt, kedvezően befolyásolva a korai magömlésben szenvedők szexualis életét. Ezért világszerte ezeket a készitményeket alkalmazták erre, a törzskönyvezési területüktől távol eső feladatra is. Az ilyen, előírástól eltérő alkalmazást hívják "off-label use-nak" Természetesen, mivel ezek a gyógyszerek más feladat megoldására készültek, alkalmazásuk számos nem kívánt hatással jár. Először is egy kb. 2 hetes telítési időt igényelnek, amit folyamatos szedés követ. Ez nem felel meg annak a logikus elvárásnak, hogy a gyógyszert csak igény esetén keljen szedni. Jelenleg egy rövid hatású, csak a szexualis élethez kötötten szedendő, ún. "on-demand" készítmény van a klinikai kipróbálás stádiumában. A dapoxetine csak rokona az antidepresszánsoknak, szintén a serotonin anyagcserét befolyásoló hatásmechanizmusa az előbbiekhez hasonló. Mivel azonbban kifejezetten a korai megömlés kezelésére készült, nem kell folyamatosan szedni illetve az antidepresszánsok szedésekor észlelt kellemetlen mellékhatásokkal számolni.
3. PDE-5 gátlók (Cialis, Levitra,Viagra ) ilyen irányú alkalmazásának lehetősége talán először meglepően hangzik, azonban kedvező hatásuk bizonyitott. A fenti főbb csoportokon kívül más szereket is alkalmaznak, illetve ezeket kombinálják. Mindenesetre a kezelés előtt teljes kivizsgálás szükséges. Optimizmusra ad okot, hogy két fontos gyógyszer csoportban a közeljövőben új készítmény várhatö.

Merevedési zavar (erektilis diszfunkció, ED)
Erektilis diszfunkcióról van szó, ha a nemi aktus a merevedés elégtelen volta miatt nem jöhet létre, vagy a merevedés a magömlés előtt megszűnik és ez a jelenség tartósan, 3-6 hónapon keresztül fennáll. A korábbi, "impotencia" kifejezést annak véglegességet sugalló kicsengése miatt napjainkban már nem használjuk. A "merevedési zavar" illetve "erektilis diszfunkció" elnevezés jól tükrözi, hogy egy visszafordítható, a mai modern gyógyszerekkel korrigálható jelenségről van szó. Természetesen nem mellőzhető a teljes körű állapotfelmérés, az urológiai vizsgálat. Mivel ez erekció egy komplex ér-ideg együttműködés eredményeképpen jön létre, és idegrendszeri komponens  önmagában is összetett, hiszen van egy reflexes és van egy legmagasabb szintű, agykérgi  vonatkozása, sok külső behatás befolyásolhatja hátrányosan a megfelelő merevedés zavartalan kialakulását és kellő ideig történő fennmaradását.



 
A kövesség a húgyutak harmadik leggyakoribb betegsége, amit csak a gyulladások és a prosztatabántalmak előznek meg. Európai prevalenciája 3-5%, incidenciája 0,2% körüli.
Kémiai összetétel szempontjából a húgyúti kövek sokfélék lehetnek, mégis a kövek meghatározó hányadát néhány kőtípus teszi ki.

Név     Gyakoriság     Recidívakockázat
utókezelés nélkül
Kalcium oxalát 75% 30%
Kalciumfoszfát 9-11,5% közel 100%
Húgysavkő 10-15% 50-70%
Infektkő (struvit) 4-6% közel 100%
Cisztin 1-3% 70-100%

Bár a kövek eltávolításának illetve zúzásának lehetőségei egyre kifinomultabbak és hatékonyabbak, az lenne az ideális, ha a kőképződés megelőzésére nagyobb súlyt fektetnénk. A mai, legújabb kutatási eredmények alapján elmondható, hogy különleges, gyógyszeres kezelésre a visszatérő köves betegek mintegy 15%-ának van csak szüksége, bizonyos általános életmódváltásra minden kövesnek elengedhetetlenül szüksége lenne. Ilyenek pl.
-  túlsúly csökkentése
-  legalább napi 2,5 l folyadék fogyasztása
-  konyhasó és fehérjeszegény diéta

Vesekő
A vesében elhelyezkedő húgyúti köveket nevezzük veseköveknek.
A kövek a vese üregrendszerében, a vizeletet összegyűjtő és továbbvezető kelyhekben illetve a vesemedencében helyezkedhetnek el. A kövek elmozdulása már érezhető, kellemetlen jelenség, a vizeletben vér jelenhet meg. Komolyabb panasz akkor lép fel, ha a kő a vese üregrendszerének valamely részét illetve akár a teljes üregrendszert lezárja és a termelődő vizelet elfolyása akadályozott. Ekkor alakul ki az úgynevezett "vesecolica", ami egy általános tünetektől (hányinger, hányás, borzongás, hidegrázás, puffadás, csuklás, a belek leállása, verejtékezés stb.) kísért igen erős, akár az elviselhetetlenségig fokozódó görcsös fájdalom, mely a vesetájról indulva a hólyag irányába húzódik.

A panaszok hevessége nem mindig áll egyenes arányban a kő méretével és a helyzet súlyosságával, ezért a fájdalomcsillapítás után minden esetben részletes kivizsgálás szükséges. A vesekő gyors diagnosztizálására és a helyzet azonnali megítélésére kiváló eszköz az ultrahangkészülék.
A további teendők illetve a választható végleges megoldás függ a kő méretétől,a kövek számától,helyzetétől,a köves illetve az ellenoldali vese és nem utolsó sorban a beteg állapotától. A vese lezáródása, láz esetén első a pangó vizelet esetleg genny lebocsátása, a végleges kőmentesítésre csak később kerülhet sor. Általában, ha a vesében anatómiai rendellenesség nem áll fenn, 20 mm-es kőnagyságig az un. külső lökéshullám kőzúzást ( ESWL) szoktuk alkalmazni, esetleg, ha marad vissza fragmentum, később a kezelést megismételve. A 20 mm-nél nagyobb kövek illetve a fragmentumok spontán kiürülését akadályozó anatómiai rendellenességek fanállása esetén perkután endoszkópos megoldást választjuk. Nyílt, feltárásos műtétet vesekő miatt ma már nagyon ritkán végzünk.

Amióta a vesék ultrahangos vizsgálata a napi urológiai gyakorlat részévé vált, vált világossá, hogy milyen nagy számban fordulnak elő cysták a vesében.
A vesében elhelyezkedő, rendszerint abból kidomborodó egy vagy néhány ún. egyszerű - vagyis szabályos, vékony fallal rendelkező,a falban vastagabb területet,meszesedést nem tartalmazó - cysta a veseállományt nem károsítja veszélyt hosszú távon sem jelent. Ha a mérete mégis növekszik, panaszt okoz, esetleg a vese helyzetét vagy a vizeletelvezető rendszert deformálja, szóba jön az ultrahangvezérelt punkciója, sclerotizálása esetleg laparoscopos rezekciója. Amennyiben a cysta fala nem szabályos, meszesedést tartalmaz, indokolt az ultrahangvezérelt punkciója és a leszivott folyadék cytológiai vizsgálata az esetleges daganat kizárása céljából.
Teljesen más típust képvisel az öröklődő, ún. policystás vese, amikor az apró cysták sokasága évek alatt tönkreteszi a működőképes veseállományt és veseelégtelenség alakul ki.
A fenti elváltozások rendszeres urológiai kontrollja indokolt.

Vesedaganat (tu.renis)
A vese rosszindulatú daganata az összes felnőttkori daganatos betegség 3 %-át teszi ki. A férfiaknál nagyobb számban jelentkezik, előfordulási aránya a 60-70 éves korosztály körében a legnagyobb. A korai stádiumban felfedezett, áttétet még nem adó folyamat a vese eltávolításával eredményesen gyógyítható.
A korai felismerésre csak úgy van esélyünk, ha az 50 év feletti, egészségügyi intézményben (rendelő, kórház) bármilyen panasszal megjelenő betegeknél elvégezzük a hasi ultrahangvizsgálatot. Ez a Magyar Urológus Társaság Szakmai Kollégiumának ajánlása is, így rendelőnkben a prosztataszűrés "részeként" természetes módon elvégezzük a vesék ultrahangvizsgálatát is.




A veséből a vesevezetékbe (ureter) lecsúszott követ nevezzük ureterkőnek. Bár elméletileg 70-90%-uk alkalmas lenne a spontán távozásra, a visszatérő görcsök, rossz közérzet miatt nagyon sok esetben keresnünk kell valamilyen végleges terápiás megoldást, mielőtt a kő magától kiürülhetne.
Ma elsősorban az először választandó beavatkozás a külső lökéshullám kőzúzás (ESWL), sikertelen ESWL vagy a darabkák kiürülését megakadályozó anatómiai adottság esetén endoszkópos megoldást (ureteroscopia) választunk. Nyílt, feltárásos műtétet uréterkő miatt ma már extrém ritkán történik.




A Nemzetközi Kontinencia Társaság meghatározása szerint olyan akaratlan, orvosi vizsgálattal objektivizálható vizeletvesztésről van szó, mely a beteg számára társadalmi illetve tisztasági problémát jelent.
A vizeletinkontinenciának négy formája különíthető el, melyek közül az alábbi kettő emelendő ki a nagy előfordulási aránya, így társadalmi fontossága miatt:
az egyik az ún. stressz inkontinencia a másik az ún. késztetéses vizeletcsepegés.
Mindkettő elsősorban a középkorú, idősödő nőket érinti elsősorban, a  jelenség az 50 év feletti nők mintegy 30 % -át érinti valamilyen mértékben. A stressz inkontinencia a hasűri nyomásfokozódásra, mint például a köhögés, tüsszentés, nevetés, emelés, hirtelen mozdulat stb. történő vizeletvesztés, amit a hólyag zárapparátusának elégtelen volta okoz. Hátterében állhat a medencefenék süllyedése, aminek következtében a húgycső a záróizom alá csúszik, és ezért annak működése nem lehet jó hatásfokú. A másik esetben valóban maga a záróizom gyenge, így nem tud hatékonyan működni.
A probléma megoldására számos lehetőség van a gyógyszeres kezeléstől kezdve az intimtornán és a medencefenék izomzatának négyszögárammal történő ingerlésén át a különböző műtétekig. Az utóbbi években dolgoztak ki olyan minimálisan invaziv, akár egynapos sebészet keretében elvégezhető, a húgycsövet megemelő különleges műanyagszalag beültetéséből álló műtéteket, melyekkel napjainkra elég számú tapasztalat gyűlt ahhoz össze, hogy bizonyos inkontinencia típusoknál a feltárásos műtéttel szemben nyugodtan ajánlhatóak legyenek. Ezek a szalagok ma már hazánkban is hozzáférhetőek. A kezelés módjáról részletes kivizsgálást követően lehet dönteni.
Az ún. késztetéses inkontinencia esetén a vizeletvesztést az ellenállhatatlanul intenzív vizelési inger okozza. Ezekben az esetekben a nappali vizelés száma 8-nál nagyobb, az egyszeri vizeletmennyiség kicsi. Az okot részletes kivizsgálás tárhatja fel, általában gyógyszeres kezelés jelenti a megoldást.