|
A
rendelés mögött álló hosszú szakmai tapasztalat és a kiváló kórházi háttér
lehetővé teszi, hogy működésünk az urológia legfontosabb területeit felölelje.
Tehát, amivel foglalkozunk:
Az urológiai rosszindulatú elváltozások között aránya mintegy 5 %, előfordulása
kifejezetten a fiatal felnőtt korban, 15-40 év között a leggyakoribb, bár
ismeretes időskori típusa is. Alapvető fontosságú a korai felismerés, ami a rendszeres önvizsgálat, a herék tapintása által lehetséges. A herében tapintható bármilyen elváltozás, tömött terület
esetén azonnali urológiai vizsgálat (ultrahang, ill. a vérből ún. tumormarkerek
kimutatása) javasolt. A here daganat különböző formáinak kezelése nemzetközileg
kidolgozott protokollok szerint történik, igen jó hatásfokkal. Napjainkban a
korai stádiumban felismert elváltozások gyógyulási aránya kombinált kezeléssel a 90%-ot is meghaladja.
Anatómiai
okokból főképpen baloldalon jelentkező elváltozás, melynek oka a here és a
mellékhere vénás kötegének tágulata. Következménye a here keringésének romlása,
ami nemcsak szubjektíve okoz panaszokat, de hátrányosan befolyásolja a
spermiumtermelést is. Műtéti megoldása akár helyi érzéstelenítésben is
elvégezhető.
A hereburkok között normálisan meglévő savós jellegű folyadék kóros
felszaporodása (mennyisége akár több deciliter is lehet!). A kiváltó ok
legtöbbször tompa sérülés vagy gyulladás. Ha az elváltozás mérete, vagy a
feszülés zavaró, helyi érzéstelenítésben elvégezhető műtét ajánlható.
Az
anatómiai helyzet miatt a nőket gyakrabban érinti, hiszen egyrészt a hüvelyben
esetleg előforduló gyulladás könnyen eléri a közelben lévő húgycsőnyílást,
másrészt a szintén nem túl távol fekvő végbélnyílásból is eljuthatnak
baktériumok a húgyutakhoz. Ha mindemellett arra gondolunk, hogy a nők húgycsöve
mennyivel rövidebb a férfiakénál, illetve, hogy a hormonális változások által
érintett nyálkahártya fogékonyabb a fertőzésekre a kisebb ellenállóképesség miatt,
nem csodálkozunk rajta, hogy a legtöbb nő találkozik életében ezzel a
betegséggel. A hólyaghurut azonban nemcsak felszálló fertőzésként jelentkezhet,
hanem a felső húgyutak fertőzésének következménye is lehet,de jöhet kórokozó a
kismedencei nyirokutakon át is a hólyagba. A hólyaghurutnak, mint a legtöbb gyulladásos betegségnek megkülönböztetjük akut és krónikus formáját.
Az akut hólyaghurut hirtelen kezdődik és igen rossz közérzettel, betegségérzéssel
jár. Sűrű fájdalmas vizelés, a vizeletben fehérvérsejtek (gennysejtek) majd vörösvértestek, később a vizelet szemmel láthatóan véressé válhat. A
szinte folyamatos vizelési inger alhasi, a vese irányába sugárzó fájdalommal,
borzongással jár. Szerencsére az akut hólyaghurut antibiotikumra jól reagál,
kezelésében a pihenés, bő folyadékfogyasztás szintén fontos. Amennyiben
visszatérő jellegű, keresni kell az okát
A krónikus formát immunhiányos állapot, nőkben a menopauza utáni hormonhiány,
korábbi kismedencei sugárkezelés, a hólyagban kialakult daganat, férfiakban a
prosztata-megnagyobbodás miatti ürülési zavar okozhatja.
A krónikus hólyaghurut speciális változata az ún. intersticiális forma, ahol a
gyulladás már nem a nyálkahártya szintjén felületesen, hanem a mélyebb szöveti
rétegekben zajlik, s ez a hosszú évekig húzódó folyamatnál zsugorhólyag
kialakulásához vezet. Szerencsére ma már erről is többet tudunk, s van
lehetőség a folyamat megfékezésére. A krónikus hólyaghurut részletes urológiai
kivizsgálást igényel a megfelelő kezelés kiválasztása céljából.
100 lakosra 20 húgyhólyag-daganatos megbetegedés jut, leggyakoribb a 6.-7.
évtizedben, bár egyre korábbi életkorban is találkozunk vele.
Rizikófaktornak tekintendő mindenekelőtt a dohányzás, vegyi anyagokkal (festékek, hígítók, permetezőszerek, kátrány stb.) történő rendszeres érintkezés.
Megkülönböztethető a betegség az ún. felületes és az invazív formája.
Az előbbiek csak a nyálkahártyát érintik, utóbbiak a húgyhólyag izomzatát is
elérik. Ez azért kulcsfontosságú, mert az izomrétegben helyezkednek el a vér,-
és nyirokerek, és a daganatsejtek ide bekerülve távolabbra is eljuthatnak.
Mindkét típusnál első lépés a daganat húgycsövön keresztüli reszekciója, amit a
felületes formánál a helyi kemoterápia egészít ki. Ha a folyamat invaziv, tehát az
izomréteget is eléri, további terjedése is várható, így , ha távolabbi áttét
még nincs, a legbiztosabb megoldás a húgyhólyag eltávolítása. Ilyen esetekben
külön feladat a termelődő vizelet útjának biztosítása.
A húgyhólyagdaganat sokszor alattomosan, fájdalom nélkül jelentkezik, első jele a
gyakori vizelési inger illetve a véres vizelet lehet. A véres vizelet azon
urológiai tünetek közé tartozik,melynek pontos tisztázása alapvető
fontosságú.
A dohányosoknál illetve vegyszerekkel (festékek, permetezőszer, kőolaj stb.)
rendszeresen érintkezőknél ezt különösen komolyan kell venni, a korai
felismerés és a kezelés elkezdése életmentő lehet.
Leggyakrabban alsó húgyúti panaszokkal, vizelési problémákkal küzdő idősebb férfiaknál
látjuk, de kialakulhat a hólyag beidegzési zavara okozta ürülési nehézség,
bénulás miatti állandó, mozdulatlan fekvés, tartós katéter viselés mellett is.
Ritkábban a felső húgyutakból a hólyagba jutó, ürülőben lévő kőről van szó, ami
spontán el is távozhat, de ha nem, a kő a hólyagban rövidesen növekedni kezd.
Előfordulhat, hogy a vizeléskor a hólyagból a húgycsőbe bejutó kő ott elakad és
akár a vizelet teljes elakadását is okozhatja.
A hólyagkő mellett a vizelet szinte mindig fertőzött.
A hólyagkövek nagyrészt endoszkóposan zúzhatók, a nagyon nagyok azonban
gyorsabban és kíméletesebben eltávolíthatók nyílt műtéttel. Fontos, hogy a
hólyagkő kialakulásának okát (prosztata megnagyobbodás, húgycsőszűkület stb.)
szintén megoldjuk.
HÚGYCSŐ
Ismeretes akut illetve krónikus formája.
Az húgycsőgyulladás hátterében leggyakrabban nemi úton terjedő kórokozó vagy
kórokozók állnak, leggyakrabban kevert fertőzésről van szó, amit a gyógyszeres
kezelés megválasztásánál figyelembe kell vennünk.
Húgycsőfolyás főleg a férfiakra jellemző, de a vizelés fájdalmassága, égő érzés mindkét
nemnél jelen van. Fontos a kórokozó azonosítása laboratóriumi úton.
Esetenként eszközös beavatkozás vagy katéter viselés mellett alakul ki súlyosabb
húgycsőgyulladás.
A krónikus forma ritkábban nem jól kezelt akut húgycsőhurutból marad vissza,
legtöbbször azonban a krónikus prosztatagyulladás kísérőjeként találkozunk
vele. A megfelelő antibiotikus kezelés ellenére sem szűnő, vagy visszatérő
húgycsőgyulladás hátterében Keresnünk kell a fenntartó anatómiai okot.
Ritkábban veleszületett elváltozásról van szó, ilyenkor gyakran nyílik rendellenes helyen
a húgycső. Leggyakrabban a katéterezés, eszközös vizsgálat következménye. A beteg
a vizeletsugár látványos lecsökkenését észleli elhúzódó vizeléssel. Rövid,
helyi érzéstelenítésben végzett beavatkozással megoldható.
Igen ritkán veleszületett, leggyakrabban sérülés, gyulladás vagy esetleg valamilyen
orvosi beavatkozás következménye. Vizelési panaszokat, visszatérő gyulladásokat
okozhat. Teendőnk az elváltozás helyének és kiterjedésének pontos meghatározása
majd a műtéti megoldás. Ez napjainkban leggyakrabban endoszkópos úton is
lehetséges.
MELLÉKHERE
Megkülönböztethető akut és krónikus formája.
Az akut mellékhere gyulladás létrejöhet húgycsövön keresztüli fertőzés (pl. ne- mi
kapcsolat, urológiai beavatkozás) útján, de eljuthatnak a kórokozók a véráramon
vagy a nyirokutakon át is a mellékherébe.
Aránylag gyorsan kialakuló heves tünetek, a duzzanat, bőrpír, igen erős fájdalom
jellemzi. Azonnal megkezdett kombinált, elhúzódó antibiotikus kezelés,
polcolás, jegelés mellett van csak esélyünk a műtét elkerülésére.
A krónikus mellékhere gyulladás a nem tökéletesen meggyógyult vagy a visszatérően
kialakuló akut mellékhere gyulladás következménye. Ilyen esetekben a fájdalom
illetve az egyéb gyulladásos tünetek nem annyira intenzívek, de szinte
állandósulnak a mellékherére lokalizálódó, változó erősségű panaszok.
A kórokozó a prosztatamasszázs utáni vizeletből illetve az ondóból kitenyészthető
és ilyenkor célzottan elhúzódó kombinált antibiotikus kezelés szükséges.
Amennyiben ezzel a panaszmentesség nem elérhető, mérlegelni kell a mellékhere
eltávolítását.
Leggyakrabban a Human Papilloma Virus (HPV) 6. és 11. típusa okozza, ez utóbbi szerepet
játszik a méhnyakrák kialakulásában is.
A fertőzés nemi úton terjed, a lappangási idő néhány héttől néhány hónapig húzódhat.
A növedékek jellegzetesek, gyakran összefolyó jellegűek, laboratóriumi
igazolása a genetikai anyag (DNS) kimutatásával történik.
Kezelésében az ecsetelés, az elektrokaguláció, a LASER és a kimetszés egyaránt használatos.
Kórokozótól és eredettől függően sokféle megjelenése van. Lehet kezdődő diabetes
első tünete, takarhat rákmegelőző állapotot. Az esetek többségében azonban
fertőtlenítő oldattal, antibiotikus, gombaellenes és gyulladáscsökkentő
kenőcsökkel gyógyítható. Szükség lehet circumcisio elvégzésére.
A fityma nyílásán a makk nem fér át, így a fityma nem húzható hátra. Kisgyermekkorban
ez még normális, de ha felnőttkorra megmarad, zavarja a tisztálkodást, a
szexuális életet és sokszor a vizelést is.
Fontos tudnunk, hogy a felnőttkorban hirtelen kialakuló fitymaszűkület a cukorbetegség
első jele lehet! A fitymaszűkület helyi érzéstelenítésben is végezhető műtéttel
korrigálható
Az urológiai rosszindulatú elváltozások között aránya mintegy 2-5%, főképp az idős kor betegsége. Kialakulásában szerepet játszhat a fitymaszűkület okozta
krónikus gyulladás, illetve a Humán Papilloma Virus ( HPV ) egyes típusai (6,18,33) szintén kockázati tényezőnek tekinthetők. A tumor gyanús elváltozások esetén
alapvető fontosságú a mintavétel majd a szövettani eredménynek megfelelő
kezelés terv felállítása.
A barlangos test erős kötőszövetes tokjának ismeretlen eredetű, helyi, körülirt
megvastagodása, akár meszesedése. Eleinte a merevedéskor jelentkező feszülő
érzés, esetleg fájdalom hívja fel rá a figyelmet, majd később az elváltozás a
hímvessző elkanyarodását okozza erekció során. A görbület olyan nagyfokú lehet,
hogy akár a közösülés lehetetlenné is válhat.
Többféle gyógyszeres kezelés használatos, ha az elváltozás több mint egy éve fennáll és
kiterjedés szempontjából megállapodott, műtét is végezhető.
Aránylag gyakori jelenség, a fitymát elől a makkhoz rögzítő kis bőrredő rövidebb az
ideálisnál és merevedés esetén fájdalmat okozhat, illetve be is repedhet, ami
heves vérzést, kellemetlenséget okoz. Helyi érzéstelenítésben rövid
beavatkozással korrigálható.
- Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (BPH)
A 60 év feletti férfiak mintegy 30-40 % -a észlel különböző intenzitású alsó
húgyúti panaszokat, melyek hátterében jórészt a prosztata jóindulatú
megnagyobbodása áll. Az okozott tüneteket szokás obstruktív (a prosztata
tömegének növekedése által okozott mechanikus elzáródással magyarázható)
illetve irritativ (a simaizom elemek tónusának fokozódása által kiváltott
ingerlő jellegű) csoportba osztani.
Obstruktív tünetek: Nehezen induló, akadozó,
vékony sugarú vizelés, később akár vizeletelakadás.
Irritatív tünetek: Hirtelen fellépő, parancsoló
jellegű vizelési ingerek, melyek esetén a vizelet nem tartható vissza, a
vizelést követően a hólyagkiürítés érzésének hiánya.
A fenti panaszok esetén urológiai kivizsgálás, állapotfelmérés, gyógyszeres vagy műtéti kezelés szükséges
A legmegfelelőbb kezelési mód kiválasztásában igen nagy segítséget jelent
egyrészt az ún. uroflowmeter, egy olyan készülék, mely megmutatja, hogy másodpercenként
hány ml a maximálisan ürített vizeletmennyiség.
Ha az érték 10ml / sec alatt van, komoly vizeletürítési probléma van.
10-15ml/sec közepes súlyosságú bajt jelez, míg 15 ml/sec felett már elfogadható, az igazán
kívánatos a 20-25ml/ sec érték.
A másik nagy segítség a vizelés utáni ultrahangvizsgálat, az esetleges
visszamaradó vizelet pontos megmérése.
Nagyon fontos tudnunk, hogy a beteg hogyan éli meg panaszait, ebben segít a nemzetközileg
elfogadott, a beteg által kitöltendő pontozott kérdőív az ún. International Prostate Symptom Score (IPSS). Hozzá csatlakozik egy, az életminőségre
vonatkozó kérdéssor. Ennek kitöltése segít a betegnek is szembenézni a
vizelési problémáival.
Általánosan elfogadott, hogy 0-7 pont között enyhe, 8-19 pont esetén közepes, 20-35 pont
között súlyos panaszokról van szó, utóbbiaknál már feltétlenül műtét
javasolható.
- Prosztatadaganat (carcinoma prostatae)
A férfiak leggyakoribb rosszindulatú daganatai közé tartozik a fejlett ipari
országokban. A boncolási adatok szerint 50 év feletti férfiak 30%-ában már
kimutathatóan jelen van. Mivel lassan növő daganatról van szó, lehetőség van a
korai stádiumban való felismerésre, amikor a betegség sem helyileg nem haladta
meg a szervhatárt, sem távoli áttétet nem képezhetett. Végleges gyógyulás
ugyanis csak ilyen esetben biztosítható. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy az
egyetlen lehetséges út, a még panaszmentes, 50 év feletti férfilakosság
rendszeres urológiai vizsgálata. Amikor a prosztatadaganat a 70 év körüli
korosztályban panaszt okoz, általában a végleges gyógyulást biztosító
megoldások már nem jöhetnek szóba.
Az USA-ban a PSA (Prosztata Specifikus Antigén) több mint 10 éves intenzív diagnosztikai alkalmazásának eredményeként (a beteg számára egyszerű vérvételt jelent) az
utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat a prosztatarák halálozása, vagyis a
korai felismeréssel nő a betegek esélye a gyógyulásra.
A prosztatagyulladásos betegségei még napjainkban is komoly kihívást jelentenek
az urológia számára. Az akut gyulladás a kombinált antibiotikus kezelésre jól
reagál, így megfelelően választott gyógyszerek és helyesen irányított kezelés
mellett komoly remény van a teljes gyógyulásra. A krónikus formája rendkívül
nagy türelmet igényelnek orvostól és betegtől egyaránt. A krónikus
prosztatagyulladás igen intenzív kutatás tárgyát képezi, egyre több részletet
tudunk meg róla, amit az is mutat, hogy az Egyesült Államokban a National
Institute of Health (NIH) a krónikus formának már több típusát tartja számon,
ami befolyásolja a kezelésben választandó eszközöket.
A PROSZTATITISZ FELOSZTÁSA A NIH SZERINT:
|
I.
|
Akut bakterialis prosztatitisz
|
A prosztata heveny fertőzése
|
|
II.
|
Idült bakterialis prosztatitisz
|
Idült prosztatagyulladás / Krónikus húgyuti fertőzés
|
|
III.
|
Krónikus abakteriális prostatitisz ill.idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes
|
Változó vizelési és szexualis panaszok,különböző kismedencei fájdalmak.
|
|
III/a.
|
Gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes
|
Nagymennyiségü fvs. (gennysejt) az ondóban ill. a 3.pohárban
|
|
III/b.
|
Nem gyulladásos idült kismedencei fájdalom tünetegyüttes
|
Nem jelentős számú fvs.az ondóban ill.a 3.pohárban
|
|
IV.
|
Tünetmentes gyulladásos prosztatitisz
|
Panasz nincs, sok fvs. az ondóban, a 3.pohárban illetve a prosztatából vett szövettani mintában.
|
A prosztatitisz krónikus formáiban hosszantartó gyógyszerszedésre, többszöri
kontrollra van szükség és még ennek ellenére is időnként visszatérő, kiújuló
panaszokra lehet számítani.
SZEXUALIS ZAVAROK
Az idősödő férfiaknál a változás kora, a klimax, időben sokkal jobban elhúzódik
mint a nőknél,a tünetek részben általános jellegűek és a közérzetet érintőek,
de különösen jelentős és riasztó élmény a szexuális élettel kapcsolatos negatív
tünetek észlelése.
Csökkenhet a nemi vágy, kevésbé intenzív az orgazmus, a merevedés nehezen jön létre, rövid
ideig tart, esetleg nem is tökéletes, csökken az ondó mennyisége.
Mindez kedélyállapot-romláshoz, állandó önmegfigyeléshez, depresszióhoz vezethet.
Ma már ennek a bonyolult, összetett folyamatnak a részletei ismertek,
rendelkezésre állnak azok a gyógyszerek, melyek segítenek ezt a nem könnyű
időszakot minél zökkenőmentesebben átvészelni. A legfontosabb, hogy merni kell
a szakembert felkeresni és a panaszokról beszélni.
A korai magömlés a férfi szexuális zavarok közül a leggyakoribb, az átfogó, világméretű statisztikák szerint a 18-59 éves korosztály 1/3-át érinti. Ennek ellenére mostanáig sokkal kevesebb figyelmet kapott mint a merevedési zavar, talán azért mert hosszú időn át ún. tanult viselkedésmintának tekintették és pszichoszexuális terápiával igyekeztek gyógyítani.
Ma sem vitatható,hogy okai között bizonyos mértékben a személyiségek közötti
( ún.interperszonális) feszültség talaján kialakuló és fennmaradó, később rögzülő hibás tanult minta is szerepet játszhat.
A tudomány azonban a problémát egyre inkább a központi és/vagy perifériás idegrendszer ejaculatióért felelős mechanizmusának zavaraként kezeli, és a hangsúly a mai szemlélet szerint a gyógyszeres kezelésre kerül.
Mint minden esetben itt is szükséges egy előzetes átfogó általános és urológiai kivizsgálás a probléma eredetének tisztázására. Ez azért nélkülözhetetlen, mert a jelenséggel látszólag semmilyen kapcsolatban nem álló, akár belgyógyászati betegségek, mint például a pajzsmirigy működési zavara is meghúzódhat a háttérben, illetve az urológiai megbetegedések közül a krónikus prosztatagyulladáshoz az esetek mintegy 2/3-ában társul korai megömlés.
A gyógyszeres kezelésnek három fő iránya van.
- helyi érzéstelenítők
- antidepresszánsok és származékai
- PDE-5 enzim gátlók
1. A helyi érzéstelenítők a periférián avatkoznak be és a makk idegvégződéseinek érzékenységét csökkentve megnyújtják a magömlésig eltelt időt.
Leghatásosabbak a lidocain és prilocain tartalmú kenőcsök, jelenleg egy többek közt ezeket is tartalmazó, többszörös hatóanyagú spray van már a klinikai kipróbálás stádiumában, mellyel ígéretes eredményeket értek el.
2. Az antidepresszánsok és származékaik értelemszerűen a központi idegrendszerben hatnak.
Az ejakuláció idegi hátterének működésében, az ingerület-átvitelben.
kulcsszerepet játszanak bizonyos neurotranszmitterek mint norepinephrine, gamma-amino-vajsav, nitrogénmonoxid (NO) és a serotonin. Az utóbbiak agyi anyagcseréjének befolyásolása útján működő gyógyszerek (selective serotonine reuptake inhibitors - SSRIs) közel két évtizede a depressszió kezelésében használatosak. Mintegy "mellékhatásként" közösülés során megnyújtják az ejaculatióig eltelt időt, kedvezően befolyásolva a korai magömlésben szenvedők szexualis életét. Ezért világszerte ezeket a készitményeket alkalmazták erre, a törzskönyvezési területüktől távol eső feladatra is. Az ilyen, előírástól eltérő alkalmazást hívják "off-label use-nak"
Természetesen, mivel ezek a gyógyszerek más feladat megoldására készültek, alkalmazásuk számos nem kívánt hatással jár. Először is egy kb. 2 hetes telítési időt igényelnek, amit folyamatos szedés követ. Ez nem felel meg annak a logikus elvárásnak, hogy a gyógyszert csak igény esetén keljen szedni. Jelenleg egy rövid hatású, csak a szexualis élethez kötötten szedendő, ún. "on-demand" készítmény van a klinikai kipróbálás stádiumában. A dapoxetine csak rokona az antidepresszánsoknak, szintén a serotonin anyagcserét befolyásoló hatásmechanizmusa az előbbiekhez hasonló. Mivel azonbban kifejezetten a korai megömlés kezelésére készült, nem kell folyamatosan szedni illetve az antidepresszánsok szedésekor észlelt kellemetlen mellékhatásokkal számolni.
3. PDE-5 gátlók (Cialis, Levitra,Viagra ) ilyen irányú alkalmazásának lehetősége talán először meglepően hangzik, azonban kedvező hatásuk bizonyitott.
A fenti főbb csoportokon kívül más szereket is alkalmaznak, illetve ezeket kombinálják. Mindenesetre a kezelés előtt teljes kivizsgálás szükséges.
Optimizmusra ad okot, hogy két fontos gyógyszer csoportban a közeljövőben új készítmény várhatö.
Erektilis diszfunkcióról van szó, ha a nemi aktus a merevedés elégtelen volta miatt nem
jöhet létre, vagy a merevedés a magömlés előtt megszűnik és ez a jelenség
tartósan, 3-6 hónapon keresztül fennáll. A korábbi, "impotencia" kifejezést
annak véglegességet sugalló kicsengése miatt napjainkban már nem használjuk.
A "merevedési zavar" illetve "erektilis diszfunkció" elnevezés jól tükrözi,
hogy egy visszafordítható, a mai modern gyógyszerekkel korrigálható jelenségről
van szó. Természetesen nem mellőzhető a teljes körű állapotfelmérés, az
urológiai vizsgálat. Mivel ez erekció egy komplex ér-ideg együttműködés
eredményeképpen jön létre, és idegrendszeri komponens önmagában is összetett,
hiszen van egy reflexes és van egy legmagasabb szintű, agykérgi vonatkozása,
sok külső behatás befolyásolhatja hátrányosan a megfelelő merevedés zavartalan
kialakulását és kellő ideig történő fennmaradását.
A kövesség a húgyutak harmadik leggyakoribb betegsége, amit csak a gyulladások és
a prosztatabántalmak előznek meg. Európai prevalenciája 3-5%, incidenciája 0,2% körüli.
Kémiai összetétel szempontjából a húgyúti kövek sokfélék lehetnek, mégis a kövek
meghatározó hányadát néhány kőtípus teszi ki.
| Név |
Gyakoriság |
Recidívakockázat utókezelés nélkül |
| Kalcium oxalát |
75% |
30% |
| Kalciumfoszfát |
9-11,5% |
közel 100% |
| Húgysavkő |
10-15% |
50-70% |
| Infektkő (struvit) |
4-6% |
közel 100% |
| Cisztin |
1-3% |
70-100% |
Bár a kövek eltávolításának illetve zúzásának lehetőségei egyre kifinomultabbak és
hatékonyabbak, az lenne az ideális, ha a kőképződés megelőzésére nagyobb súlyt
fektetnénk. A mai, legújabb kutatási eredmények alapján elmondható, hogy
különleges, gyógyszeres kezelésre a visszatérő köves betegek mintegy 15%-ának
van csak szüksége, bizonyos általános életmódváltásra minden kövesnek
elengedhetetlenül szüksége lenne. Ilyenek pl.
-
túlsúly csökkentése
-
legalább napi 2,5 l folyadék fogyasztása
-
konyhasó és fehérjeszegény diéta
-
Vesekő
A vesében elhelyezkedő húgyúti köveket nevezzük veseköveknek.
A kövek a vese üregrendszerében, a vizeletet összegyűjtő és továbbvezető
kelyhekben illetve a vesemedencében helyezkedhetnek el. A kövek elmozdulása már
érezhető, kellemetlen jelenség, a vizeletben vér jelenhet meg. Komolyabb panasz
akkor lép fel, ha a kő a vese üregrendszerének valamely részét illetve akár a
teljes üregrendszert lezárja és a termelődő vizelet elfolyása akadályozott.
Ekkor alakul ki az úgynevezett "vesecolica", ami egy általános tünetektől
(hányinger, hányás, borzongás, hidegrázás, puffadás, csuklás, a belek leállása,
verejtékezés stb.) kísért igen erős, akár az elviselhetetlenségig fokozódó
görcsös fájdalom, mely a vesetájról indulva a hólyag irányába húzódik.
A panaszok hevessége nem mindig áll egyenes arányban a kő méretével és a helyzet
súlyosságával, ezért a fájdalomcsillapítás után minden esetben részletes
kivizsgálás szükséges. A vesekő gyors diagnosztizálására és a helyzet azonnali
megítélésére kiváló eszköz az ultrahangkészülék.
A további teendők illetve a választható végleges megoldás függ a kő méretétől,a
kövek számától,helyzetétől,a köves illetve az ellenoldali vese és nem utolsó
sorban a beteg állapotától. A vese lezáródása, láz esetén első a pangó vizelet
esetleg genny lebocsátása, a végleges kőmentesítésre csak később kerülhet sor.
Általában, ha a vesében anatómiai rendellenesség nem áll fenn, 20 mm-es
kőnagyságig az un. külső lökéshullám kőzúzást ( ESWL) szoktuk alkalmazni,
esetleg, ha marad vissza fragmentum, később a kezelést megismételve. A 20
mm-nél nagyobb kövek illetve a fragmentumok spontán kiürülését akadályozó
anatómiai rendellenességek fanállása esetén perkután endoszkópos megoldást
választjuk. Nyílt, feltárásos műtétet vesekő miatt ma már nagyon ritkán
végzünk.
Amióta a vesék ultrahangos vizsgálata a napi urológiai gyakorlat részévé vált, vált
világossá, hogy milyen nagy számban fordulnak elő cysták a vesében.
A vesében elhelyezkedő, rendszerint abból kidomborodó egy vagy néhány ún.
egyszerű - vagyis szabályos, vékony fallal rendelkező,a falban vastagabb
területet,meszesedést nem tartalmazó - cysta a veseállományt nem károsítja
veszélyt hosszú távon sem jelent. Ha a mérete mégis növekszik, panaszt okoz, esetleg
a vese helyzetét vagy a vizeletelvezető rendszert deformálja, szóba jön az
ultrahangvezérelt punkciója, sclerotizálása esetleg laparoscopos rezekciója.
Amennyiben a cysta fala nem szabályos, meszesedést tartalmaz, indokolt az
ultrahangvezérelt punkciója és a leszivott folyadék cytológiai vizsgálata az
esetleges daganat kizárása céljából.
Teljesen más típust képvisel az öröklődő, ún. policystás vese, amikor az apró cysták
sokasága évek alatt tönkreteszi a működőképes veseállományt és veseelégtelenség
alakul ki.
A fenti elváltozások rendszeres urológiai kontrollja indokolt.
A vese rosszindulatú daganata az összes felnőttkori daganatos betegség 3 %-át
teszi ki. A férfiaknál nagyobb számban jelentkezik, előfordulási aránya a 60-70
éves korosztály körében a legnagyobb. A korai stádiumban felfedezett, áttétet
még nem adó folyamat a vese eltávolításával eredményesen gyógyítható.
A korai felismerésre csak úgy van esélyünk, ha az 50 év feletti, egészségügyi
intézményben (rendelő, kórház) bármilyen panasszal megjelenő betegeknél
elvégezzük a hasi ultrahangvizsgálatot. Ez a Magyar Urológus Társaság Szakmai
Kollégiumának ajánlása is, így rendelőnkben a prosztataszűrés "részeként"
természetes módon elvégezzük a vesék ultrahangvizsgálatát is.
A veséből a vesevezetékbe (ureter) lecsúszott követ nevezzük
ureterkőnek. Bár elméletileg 70-90%-uk
alkalmas lenne a spontán távozásra, a visszatérő görcsök, rossz közérzet miatt
nagyon sok esetben keresnünk kell valamilyen végleges terápiás megoldást,
mielőtt a kő magától kiürülhetne.
Ma elsősorban az először választandó beavatkozás a külső lökéshullám kőzúzás
(ESWL), sikertelen ESWL vagy a darabkák kiürülését megakadályozó anatómiai
adottság esetén endoszkópos megoldást (ureteroscopia) választunk. Nyílt,
feltárásos műtétet uréterkő miatt ma már extrém ritkán történik.
A Nemzetközi Kontinencia Társaság meghatározása szerint olyan akaratlan, orvosi vizsgálattal
objektivizálható vizeletvesztésről van szó, mely a beteg számára társadalmi
illetve tisztasági problémát jelent.
A vizeletinkontinenciának négy formája különíthető el, melyek közül az alábbi
kettő emelendő ki a nagy előfordulási aránya, így társadalmi fontossága miatt:
az egyik az ún. stressz inkontinencia a másik az ún. késztetéses vizeletcsepegés.
Mindkettő elsősorban a középkorú, idősödő nőket érinti elsősorban, a jelenség az 50 év
feletti nők mintegy 30 % -át érinti valamilyen mértékben. A stressz
inkontinencia a hasűri nyomásfokozódásra, mint például a köhögés, tüsszentés,
nevetés, emelés, hirtelen mozdulat stb. történő vizeletvesztés, amit a hólyag
zárapparátusának elégtelen volta okoz. Hátterében állhat a medencefenék
süllyedése, aminek következtében a húgycső a záróizom alá csúszik, és ezért
annak működése nem lehet jó hatásfokú. A másik esetben valóban maga a záróizom
gyenge, így nem tud hatékonyan működni.
A probléma megoldására számos lehetőség van a gyógyszeres kezeléstől kezdve az intimtornán
és a medencefenék izomzatának négyszögárammal történő ingerlésén át a különböző
műtétekig. Az utóbbi években dolgoztak ki olyan minimálisan invaziv, akár
egynapos sebészet keretében elvégezhető, a húgycsövet megemelő különleges
műanyagszalag beültetéséből álló műtéteket, melyekkel napjainkra elég számú
tapasztalat gyűlt ahhoz össze, hogy bizonyos inkontinencia típusoknál a
feltárásos műtéttel szemben nyugodtan ajánlhatóak legyenek. Ezek a szalagok ma
már hazánkban is hozzáférhetőek. A kezelés módjáról részletes kivizsgálást
követően lehet dönteni.
Az ún. késztetéses inkontinencia esetén a vizeletvesztést az ellenállhatatlanul
intenzív vizelési inger okozza. Ezekben az esetekben a nappali vizelés száma
8-nál nagyobb, az egyszeri vizeletmennyiség kicsi. Az okot részletes
kivizsgálás tárhatja fel, általában gyógyszeres kezelés jelenti a megoldást.
|