A húgyhólyag izomzatának túlzott érzékenysége – angol kifejezéssel az ún. Overactive Bladder – és a következményes gyakori, hirtelen vizelés ingerek, esetleg vizelet elcseppenés sokak, elsősorban nők életét keseríti meg.
A panaszok enyhítésére hosszú időn keresztül főképpen gyógyszeres kezelés állt rendelkezésre, változó sikerrel. A statisztikai adatok szerint a gyógyszeres kezelést a betegek 80%-a egy éven belül abbahagyja, ebből 17% mellékhatások miatt.
Az elmúlt években fejlesztették ki az ún. neuromodulációs eljárásokat, melyek a hólyag beidegzésének áthangolását jelentik. Az egyik módszer szerint keresztcsonti idegköteg ingerlésére szolgáló készüléket műtéttel kell beültetni a betegbe. Kiderült, hogy a keresztcsonti idegköteg elektromos ingerléséhez nem feltétlenül szükséges a keresztcsont közelébe műtéti úton eszközt beültetni: az alsó végtag beidegzését végző ún. nervus tibialis posterior ideg eredete szintén a keresztcsonti kötegben van, s ha a belboka fölött 3-4 cm-rel az ott futó ideget egy vékony beszúrt tű segítségével 9 Volt feszültséggel elektromosan ingereljük, indirekte hatunk a húgyhólyag és a medencefenék beidegzésére is. Az eljárás 2005 óta elfogadott és egyre népszerűbb az USA-ban illetve Európában. Azóta világszerte több mint 1 millió kezelés történt, ami lehetővé teszi, hogy az eljárásról statisztikailag megalapozott véleményt fogalmazzunk meg.
Az kezelés értékét az adja meg, hogy egy 80%-ban eredményes,mindkét nemnél és valamennyi korosztálynál alkalmazható, nem műtéti, gyakorlatilag szövődménymentesnek bizonyult módszerről van szó, ami végezhető a gyógyszerszedés eredménytelensége esetén, de azzal párhuzamosan, kiegészítésképpen is. A járóbetegként történő kezelések hetente 1x30 percet vesznek igénybe, összesen 12 alkalommal.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a módszer hazánkban az elsők között már a közeljövőben elérhető lesz rendelőnkben!
A herevízsérv, vagy orvosi nevén hydrokele a külső férfi nemiszervek egy gyakori elváltozása, melynek lényege, hogy a hereburkok között savószerű folyadék szaporodik fel, mely az illető herezacskófél megnövekedéséhez vezet. A burkok között felszaporodó folyadék mennyisége a minimálistól akár a 6-800 ml- ig terjedhet. A jelenséget a tompa ütéstől, gyulladástól kezdve számos ok kiválthatja, sokszor egy nehezebb tárgy emelése is elegendő. Maga a herevízsérv nem veszélyes vagy súlyos elváltozás, de egy bizonyos méret felett kellemetlenné válhat. Napjainkban az ultrahangvizsgálattal egyértelmű diagnózist lehet felállítani és többféle megoldás közül választhatunk.
A folyadék egyszerű leszívása régen ismert eljárás, sajnos végleges eredményhez nem szokott vezetni, mivel a folyadék lassan visszatelődik. Ezért az utóbb száz évben a műtéti megoldásoké volt a főszerep. Ezek közül is több eljárás ismert és használt a napi gyakorlatban főleg a Winkelmann, a Bergmann és a Lord műtéteket alkalmazzák világszerte, így hazánkban is.
Az utóbbi évtizedekben merült fel, hogy a vízsérv folyadéktartalmának leszívása után az üregbe valamilyen ún. szklerotizáló anyagot adjunk, ami képes lehet a hereburkok folyadéktermelésének megakadályozására. A módszerre csak az ún. együregű vízsérvek alkalmasak. Többféle anyaggal van tapasztalat, A beavatkozás helyi érzéstelenítésben, vágás nélkül történik,a leszívott folyadék helyére néhány milliliter szklerotizáló anyagot adunk. Az ambuláns beavatkozás hatékonysága 89-94%. A napjainkra felgyűlt tapasztalatok alapján az arra alkalmas esetekben a műtét hatékony és lényegében veszélytelen alternatívájáról van szó.
A MÓDSZER RENDELŐNKBEN IS ELÉRHETŐ
Irodalom:
1./ Jahnson S,Sandblom D, Holmäng S (2011) J.Urol.186 (4):1319-23
2./ Lund L, Kloster A, Cao T (2014) J.Urol. 191(5)1347-60